A globalizáció szerepe az amerikai kultúra elterjedésében

Az amerikai és az európai életforma –a fogyasztói társadalom –

Gyerekkorban rácsodálkozunk a Világra - az Újvilágra is… hiszen az irodalmon, a filmvásznon és képernyőn, zenén, gasztronómián keresztül AMERIKA berobbant a mindennapjainkba!  Megismerve Tom Sawyer és Huckleberry Finn kalandjait, Laura farmját -ahol éltek, Tamás bátya kunyhóját, figyelve a tv-ben felvételről közvetített, Leonard Bernstein gyerekeknek szóló vasárnapi koncertelőadásait -amelyek szerintem művelődéstörténeti mérföldkövek a média világában-, látva a mozikban a „klasszikus” Walt Disney rajzfilmek figurái által megelevenedett, Nagyi mesekönyveiből életre keltett meséket és mozi után egy „Happy Meal” menü játékát hazahozva, ahol a CNN csatorna éjjel-nappal nézhető, vagy az Interneten naprakész információkat kaphatunk az amerikai koribajnokság eredményeiről - mondhatnám a rugbyt, vagy a baseballt, de én műkorcsolya rajongó vagyok-AMERIKA jelen volt és jelen van életünkben.

Ezt nevezik kulturális külpolitikának?! Egy külpolitikai háttéranyagban olvastam ezt a kifejezést: „public diplomacy”...

Azaz, az amerikai „kultúra és civilizáció” annak következtében, hogy a globalizálódás sok tekintetben az „amerikanizálódással” vált azonossá, lehetővé tette, hogy a közvetlen állami politika helyett, inkább a nem kormányzati szereplők jussanak nagyobb befolyáshoz - így az Egyesült Államokról kialakított országképet leghatásosabban /és talán torzító képet adva/ a „tömegkultúra” közvetítheti felénk..  Elsősorban a hollywoodi mítoszokat teremtő „álomgyár” , vagy a populáris zene, és emellett párhuzamban a „mcdonaldizmus”, majd újabban CNN-jelenség és az Internet, amely a közvéleményt formáló „vélemény-irányítók” elérését méginkább lehetővé teszi.

Párhuzamba állítható egy kialakult amerikai „hamburger” és egy magyar „gulyás” szemlélet, amely egysíkú beskatulyázása a századok alatt kifejlődött életmódnak, életstílusnak és életvitelnek. Ez a szemlélet figyelmen kívül hagyja a társadalmikulturális rétegződés szerint változó életminőséget, pedig az életmód szervesen összefügg a művelődéssel – amit gazdasági tényezők befolyásolnak, akárcsak a globalizációt… Amerikában is a globalizáció következtében változni fog az emberek életmódja, életstílusa és életvitele? Meghatározza majd az életminőséget? Gondoljunk Chaplin világsikerű filmalkotására a”MODERN IDŐK” –re… Létezik-e érdemi különbség a magyarok életvitele és az amerikaiak között?

Gondoljunk egy magyar retro zenekar slágerének refrénjére –amelyben a szocreál ideológia köszön vissza…

„8 óra munka
8 óra pihenés
8 óra szórakozás”

Egyenlőségjelet tehetünk vajon a globalizáció és az amerikanizáció közé és vonható-e párhuzam az európaizációval, hiszen a globalizáció kontinensünkön történő egyik megvalósulása az Európai Únió létrejötte és folyamatos bővülése.

Erre közgazdászok, szociológusok, ökológusok keresik a választ – én csupán próbálom nyomon követni az eredményeket - az „IGAZSÁG” lehet, hogy középen /vagy „ODAÁT” / van?

Mit jelent tulajdonképpen az amerikanizáció?

Az ” American way of life” lett a Nagy Mixer: a világ életformabeli, kulturális vívmányaiból szelektál, magába szívja ami piacképes - mert mindenütt ehető - és aztán mint domináns trendet ráárasztja a világra. De ez már legalább annyira a világé is, mint amennyire amerikai – de a trendek terjesztése nagy üzlet - ilyen a poszt-posztmodern kapitalizmus..., amelyben példakép a mai USA legendás, propagált eszménye, a „yuppie”, vagyis a fiatal, diplomás, nagy karrier előtt álló gazdag fiatalember, aki előtt nyitva áll a világ, és aki előbb-utóbb (de inkább előbb) a csúcsra fog jutni… Magyarországon az amerikai kultúra térhódítása, a globalizáció egyik szembetűnő jelensége. -Egyrészt tömegesen jelentek meg nemcsak és nem feltétlenül amerikai gyártmányú, de az amerikai kultúra jellegzetes arculatát hordozó tárgyak: a már korábban elterjedt farmernadrágok mellett baseballsapkák, baseballütők, cowboykalapok, amerikai játékok, amerikai típusú léggömbök és egyéb partykellékek; a Disney-stúdió rajzfilmfigurái játékváltozatban, trikókra és a legkülönfélébb tárgyakra nyomva; Halloween-álarcok, amerikai tájak és városok képei, NBAkosárlabdasztárok fotói…. -Másrészt ez párhuzamosan zajlott azzal, ahogy az élet legkülönfélébb területeire behatolt az amerikai kultúra :

§         Étkezés: Mc Donalds, Burger King, Kentucky Fried Chicken, Dunkin Donuts stb.  hálózatok és a hozzájuk kapcsolódó ételfajták; - ünnepek: Magyarországon semmiféle hagyománnyal nem rendelkező ünnepek, szokások beáramlása:

Valentin’s Day, Halloween, Challenge Day; amerikai születésnapi szokások és dalok, amerikai karácsony-ünneplési formák; -a sportban: a baseball, a golf, a darts megjelenése, a kosárlabda és a jégkorong felértékelődése; - a médiában, a mozikban az amerikai film szinte mindent kiszorító áradása, a televízióban az amerikai show-műsorvezetői stílus és hírközlési technikák terjedése;

§         Az építkezésben: a könnyű szerkezetes, gyorsan kivitelezhető építésmód; a lakáskultúrában a jellegzetes angolszász lakásbeosztás – alsó szint: nappali, konyha, felső szint háló-, és gyerekszobák- illetve az úgynevezett „amerikai konyha” divatja, stb.

S végül mindezt igen erős azonosulások és ellenérzések kísérték: már a farmernadrág és a Coca Cola is a „szabad világ” szimbólumaiként jelentek meg a hatvanas években, de az összes felsorolt amerikai jelkép egyúttal fejlettség és gazdagság jelkép is, és elsősorban azoknak a társadalmi csoportoknak körében terjednek, akik számára az „american way of life” felemelkedési mintát jelent.  A globalizáció, mint amerikanizáció másfelől Magyarországon is kitermelte a maga ellenzékét: a „kulturális imperializmus”, a helyi kulturális hagyományok háttérbeszorulása, a kultúra „vadnyugati” stílusú elsekélyesítése ellen sokan a nemzeti kultúra vagy az európaiság értékeinek hangsúlyozásával tiltakoznak. Ez a tárgyi kultúrában is a nemzeti jelleg előtérbe helyezését jelenti –folklór tárgyak, a nemzeti történelem jelképei- ami sok esetben az amerikai és nyugat-európai modernizmus kritikájaként megjelent „zöld” szemlélet (természetes anyagok, organikus formák) választásával is összefonódik. Az amerikanizáció tehát, mind közvetlen hatásaiban, mind a vele szembeni reakciókat figyelembe véve, a felfokozott pro és kontra indulatok egy-egy jelenség szimbolikus jelentősége - a kor egyik szembetűnő, jelentős tendenciájának mutatkozik.  Minden esetre a globalizációval kapcsolatban napjainkban is időszerű GROTIUS, a modern diplomáciatörténet úttörőjének az a mondása, mi szerint: ”Még azt sem szabad ráerőszakolnom másra, ami neki hasznos lenne. Azoknak ugyanis, akik eszük használatával bírnak, szabad választási lehetőséget kell biztosítani arra nézve, hogy mi hasznos és mi nem hasznos nekik.”

Több értelmezése van a globalizációnak:

·         Hírek, információk, modern technológiák, árúk, szolgáltatások világméretű áramlása, modernizáció…

·         Anyagi és szellemi javak korlátok nélküli áramlása egyes tőkecsoportok érdekeinek megfelelően…

·         Az erős hatalma a gyenge felett…

·         A globalizáció egy új gazdasági és társadalmi erő létrejöttét jelenti, amely minden hagyományos határt átlép…

·         Egy új társadalmi réteg létrejötte, ők a globális gazdaság hatalmasai, mivel ők rendelkeznek a legjobb és legújabb ismeretekkel, legjobb kapcsolataik révén a világon a legjobb szakemberekkel és létesítményekkel tudnak érintkezésbe lépni, így a média világához közelállók és a professzorok, bárhol és bármit a legmagasabb színvonalon tudnak működtetni.

·         Az értelmezések körében elterjedt a „tittytainment” kifejezés: A „tittytainment” kifejezés, magyarázata szerint, a szórakozást jelentő „entertainment” szónak és az amerikai szlengben a női mellet, jelölő „tits” szónak a keveréke és ez az új mozaikszó nem valamiféle szexszimbólumra utalás, hanem aszociáció a tejre, amellyel a szoptató anya táplálja az újszülöttet – tehát az elkábító szórakozás és az elégséges táplálék megfelelő keverékével lehet majd elérni, hogy a világ frusztrált lakossága ne lázadjon föl, hogy elégedett maradjon… - vélekednek e nézet követői. „Alles schön dagewesen” - nincs új a nap alatt…, hiszen ezt az ókori Rómában már alkalmazták:”panem et circenses” – kenyeret és cirkuszt /a népnek…/! De a történelem- könyvekből ismeretes, hogy a Római Birodalom mégis összeomlott … -Elterjedt egy másik kifejezés is: a ”húsz a nyolcvanhoz”:

A számok nyelvén a természeti erőforrások g l o b a l i z á l t felhasználását jelenti, azaz a csúcson lévő, jómódú húsz százalék a világ fafelhasználásának 85 százalékát, a fémfeldolgozás 75 százalékát és az energia 70 százalékát veszi igénybe a maga számára. Magától adódik a következtetés: valamennyi földlakó sohasem részesülhet ilyen, a természetet ilyen nagy mértékben megterhelő jólétben.

Figyelmen kívül hagyjuk, hogy a Föld határt szab az emberiségnek...!  E kifejezés értelmezése szerint az elkövetkező évszázadban a munkaképes lakosság húsz százaléka elég ahhoz, hogy lendületben tartsa a világgazdaságot. A munkát keresők mindössze egy ötöde fogja tehát megtermelni mindazt az árut, illetve nyújtani mindazt a nagy értékű szolgáltatást, amelyet a világ társadalma megengedhet magának Ez a húsz százalék lesz aztán az, amelyik majd aktívan vesz részt az életben, a kenyérkeresésben és a fogyasztásban – akármelyik országról is légyen szó - és a többi, a munkavállalók nyolcvan százaléka állástalan lesz minden bizonnyal – az alsó nyolcvan százaléknak rettenetes gondjai lesznek, ugyanis a jövő kérdése ez lehet: „to have lunch or be lunch”, azaz vagy te eszel, vagy téged esznek meg...- írta egy neves közgazdász - mintha Shakespeare is írt volna ehhez hasonlót: „lenni, vagy nem lenni – ez itt a kérdés” Idézhetnénk egy latin közmondást is:

„Homo homini lupus” ember embernek farkasa…

Ismeretes egy másik, nagyon kifejező mérőszám: az „ökológiai lábnyom”:

Közismert az, hogy egy személy, vagy településen lakók közössége nemcsak azt a teret használja fel az élethez szükséges igények kielégítéséhez, ahol közvetlenül él, hanem jókora terület kell ahhoz, hogy a számára szükséges javak megtermelésre kerüljenek. De nemcsak a létezésünkhöz szükséges erőforrásokat vesszük el a környezetünktől, hanem hulladékainkat is oda juttatjuk vissza, tőle várjuk ezek feldolgozását – az ókorban épített hatalmas piramisok hirdetik az egyiptomi kultúra dicsőségét – a mi korunk a végeláthatatlan szemét-hegyekkel hagy majd nyomot a jövőnek… Összefoglalva az életünk kielégítéséhez szükséges teret nevezzük ökológiai láblenyomatnak, azaz egy olyan mérhető tér, amelyet egy-egy ember, település vagy társadalom felhasznál létezése során. Ha az egész bolygóra vetítjük a számokat, akkor ma egy földlakó átlag láblenyomata 2,3 hektár, de csak 1,8 hektár ökológiailag produktív terület áll rendelkezésünkre.  Ökológiai deficitnek nevezzük a tényleges rendelkezésre álló terület és a felhasznált tér nagysága közötti különbséget, és ez a világ egészét tekintve: 0,5 hektár.  A fejlett országok, tehát nem a saját erőforrásaikból élnek és nem a saját erőforrásaikból halmozták fel azt a tőkét és vagyont, amely most fejlettséget biztosít számukra. Ez a siker megismételhetetlen, mert a földi rendszer eltartóképességét meghaladtuk, nincs honnan több erőforrást elvenni... A túlfogyasztás jelenségét is jól szemlélteti az „Ökológiai Lábnyom” fogalma. Az „Ökológiai Lábnyom” megmutatja, hogy az egyes emberek életmódjukkal a Föld mekkora részét veszik igénybe, hány hektár terület tartja el őket jelenlegi fogyasztási szintjükön.  Az emberiség azonban növekszik, mindenben fejlődni akar, és ehhez felhasználja azt az energiakészletet, amit az egész bioszféra évmilliók alatt felhalmozott (kőszén, kőolaj stb.) Ezek felhasználásával kibillenti a Földet az egyensúlyi állapotából, aminek a kimenetele katasztrofális lehet… Túlságosan sok szén-dioxidot juttatunk a légkörbe, s elkerülhetetlen a rohamos globális fölmelegedés, melynek előjelei már láthatók a sarkköri jéghegyek olvadásával.

A klímaváltozással foglalkozó szakemberek jóslata szerint 50 éven belül a sí ipar a mai jövedelmezőségében megszűnik létezni az Alpokban. Az egyik, leglátványosabb jelenség a gleccserek fogyása, pedig kétféle módon is fenyegetést jelenthet.  Rövidtávon a gyors olvadás veszélyesen megnöveli a moréna tavakban, a folyókban lévő víz mennyiségét, földcsuszamlásokkal, árvizekkel fenyegetve nemcsak kisebb hegyi falvakat, hanem már nagyobb településeket is. A Himalájában és az Andokban ezek már most is égető gondok. Hosszú távon viszont éppen fordított probléma várható: a vízhiány.

Ma a jégtakarók és gleccserek tárolják a világ édesvízkészletének mintegy 70%-át, a Himaláját „Ázsia víztornyának” is nevezik. Az emberiség több, mint a felének a hegyekben összegyűlő víz biztosítja az ivóvizet. A gleccserek jelentősebb fogyásával egyre kevesebb lesz majd a kiolvadó, a folyókat tápláló vízmennyiség. A Gangesz vízhozama nyáron, akár a harmadára is csökkenhet, amely Indiában majd félmilliárd ember számára okozhat tragédiát.

Nem tehetjük meg, hogy azzal a felkiáltással, hogy India messze van Amerikától, Európától, ne foglalkozzunk vele – a probléma g l o b á l i s !  Tehát, a fogalom és a probléma összetett – és a megoldás is kizárólag GLOBÁLIS lehet!

Az egyik nézet szerint, a világon egyeduralkodóvá vált nyugati típusú demokrácia a jövőben is eleget tud tenni a kihívásoknak – a másik nézet szerint a globalizáció evolúciós zsákutca… Lehet, hogy nekem kissé utópisztikus elképzeléseim vannak a VILÁGról -legyen az „régi”, vagy „ÚJVILÁG”- de, ha ezek az említett aránypárok megváltoztathatóak lennének és mai viszonyokkal, termeléssel számolva gazdálkodnánk tovább itt a Földön, akkor nem lenne éhezés és nyomor, mindenkinek tisztességes megélhetése lehetne. Ez viszont azt eredményezhetné, hogy megszűnhetne a meglévő antagonisztikus különbség, a szakadék a SZEGÉNYség és a GAZDAGság között…-Talán visszaköszönne megint a történelem?

Ez volt a szocializmus, kommunizmus ideológiai alapja? De, azt is ismerjük a történelemkönyvekből, sőt szemtanúk elbeszéléseiből – akik átélték ezt az időszakot – nem a prognosztizált módon alakultak az események… Ma az USA-ban a lakosság leggazdagabb 1%-a rendelkezik az ország vagyonának 40%-ával. Az óriási gazdagodás egyre inkább a gazdagok és a szegények éles különválásához vezet. A gazdagok lakóparkokba költöznek és anyagilag biztos alapokon álló magániskolákba járatják gyerekeiket, ami meghatározza a jövőjüket… Ha, ez a folyamat folytatódik, akkor komoly szociális feszültségek várhatók, ahogyan egy Nobel-díjas közgazdász szemléltette egy cikkében: „ma a helyzet ahhoz hasonlítható, mint amikor egy kuktát maximális lángra tesznek, és figyelik, hogy mikor robban fel. A gazdagodás- az egyik oldalon, tehát együtt jár a szegényedéssel- a másik oldalon, és az egész folyamat rombolja a társadalom értékrendjét, de káros a családra is és ezáltal veszélyes a gyermekekre.”

Szerintem, az is egy skrizofrén helyzet, hogy annyi ember küzd elhízással, zsírleszívással, gyomorszűkítésre kényszerül, mint amennyi az éhhalál küszöbén tengődik, az alultápláltság miatti betegségekkel küzd, vagy éhenhal! Talán, megoldás lehetne, hogy a fejlett országokban a fogyasztással mért életszínvonal szintjét csökkenteni lehetne, hiszen rengeteg olyan dolog van, ami nem jár környezetszennyezéssel, nem jár energiafelhasználással, anyagok elpocsékolásával.  Az adakozás és jótékonyság - ami egyik embernek már nem szükséges, másnak lehet, hogy nélkülözhetetlen, vagy a tanulás, olvasás, a zenei, a művészeti és esztétikai élmények, sakk-partik a barátokkal és a természetjárás a családdal, nagy séták, kocogás, futás, úszás, korcsolyázás a befagyott tavon kinn a szabadban …/nem az extrém sportok/ lehetne, ami kárpótolhatná az embert az olyan dolgokért, mint hogy napokat töltsünk el vásárlással egy „Plázában”, vagy „dagadtra együk magunkat”. Hiszen a „békebeli” idők temérdek társasjátéka, kártyajáték /persze, nem a Casinókban/, keresztrejtvény fejtés - amivel elfoglalhatjuk magunkat a TV és a computer függőség helyett – újra EGYMÁSra terelné a figyelmet, nem a PÉNZre… A g l o b a l i z á c i ó problémakörét számomra két osztrák közmondás szemlélteti a legfrappánsabban:

„Az aranynokedlit nem lehet megenni!”

„Ahol semmi sincsen, a császár is közember!”

A „Világban” tapasztalható válság, a tüntetések, a terrorhullám képei áramlanak felénk a médiából - tehát, Montesquieu jóslata a „negyedik hatalom”-ról bevált!  A különböző TV csatornákon közvetített reklámokban a gyerekek kapnak főszerepet, nem ritkán egészen döbbenetesen torz szituációban! A „Ford” cég egyik reklámfilmje azt sugallja, hogy a vihartól, villámlástól megijedt kisgyerek nagyobb biztonságban érzi magát a garázsban a cég új modelljének hátsó ülésén, mint a szomszéd szobában, a szülei mellett… A gyerekekre való összpontosítás zseniális marketinges megoldás, mivel megkerülve a médián legalább némileg átlátó felnőtteket, a hirdetők a gyerekek meggyőző erejére támaszkodhatnak, mivel a gyerekek a felnőtteknél jóval könnyebben manipulálhatóak – de egyben sebezhetőbbek is…A reklámcégek és megrendelőik, éppen ezért veszik olyan szívesen célba a gyerekeket, mert eszményi befogadói a reklámoknak és a jövő fogyasztóivá válnak. A reklámok pszichopata világában a sebezhetőség nem az oltalmat váltja ki, hanem a támadást.  Ma a televízió az elsődleges közeg, amelyen keresztül a tőkés társaságok az amerikaiak kultúráját és magatartását formálják. A statisztika hátborzongató. A kettő és öt év közötti amerikai gyerekek átlagosan napi három és fél órát nézik a TV-t, a felnőttek átlaga majdnem öt óra. (Magyarország egyes korcsoportokban már utolérte ezt) Csak a munka és az alvás foglal le többet az átlagos felnőtt életéből – a televízió gyakorlatilag a közösségi és családi élet helyébe lépett, helyettesíti a kulturális tevékenységet és az olvasást. Ez azt jelenti, hogy az átlagos amerikai felnőtt körülbelül 21 000 reklámot lát évente, amelyek többsége ugyanazt az üzenetet hordozza: ”Vedd meg – vedd meg most!” A 100 legnagyobb amerikai vállalat fizeti meg a kereskedelmi televíziók műsoridejének kb. 75 százalékát, és a közszolgálati televíziók idejének 50 százalékát.

Volt idő, amikor az amerikaiak életmódjában a takarékosság és a mértékletesség központi szerepet töltött be.

A híres puritán etikában - amelyet kezdetben a puritán telepesek hoztak magukkal Amerikába- a puritánok hittek a kemény munkában, a közösségi életben, a mértéktartó életvitelben és az őszinte lelki életben. Alapszabályuk volt, hogy nem szabad többet kívánni az anyagi javakból, mint amennyit valóban felhasználunk.

Gyermekeiknek ezt tanították:

„Használd, nyűdd el, csináld meg - ha tudod, vagy légy meg nélküle.” Ez az életszemlélet alaposan megváltozott és az 1950-es években kialakult „amerikai fogyasztói társadalom modellje” felé halad az egész v i l á g, követendő példa lett az „amerikai életforma”. Az Egyesült Államok volt az emberiség történetében az első ország, ahol a lakosság nagyobbik fele összkomfortos lakásban élt, a táplálkozásban a fő probléma nem a biológiai minimum elérése, hanem éppenséggel a túltápláltság elkerülése volt, ahol a háztartások többségében a lakbér kifizetése, a havi élelmiszer és alapvető ruhaneműk megvásárlása után a havi jövedelem nagy része még mindig megmaradt.  1960-ban egy átlagos amerikai állampolgár körülbelül a dupláját fogyasztotta a háború előtti szintnek. Ennek a fogyasztásnak mintegy 40 százaléka luxuscikk volt.  1960-ban az amerikai háztartások több mint 90 százalékában volt hűtőgép, tévékészülék, elektromos vagy gázfűtés, több mint 70 százaléka rendelkezett mosógéppel, kenyérpirítóval és háztartási robotgéppel. Az amerikai utakon több autó futott, mint ahány család lakott az Államokban. Az ’50-es években született meg a „két fridzsidert egy lakásba” típusú fogyasztásösztönzés. Ezekben az években dobtak először piacra külön férfi és női dezodorokat. Megjelent a „szemüveg öltöztet” szlogen, minden ruhához megfelelő szemüveget ajánlottak. A folyamat betetőzése a „két lakás minden családnak” mozgalom, legyen minden családnak egy városi és egy vidéki lakása. Ez természetesen minden használati és berendezési eszközt rögtön megdupláz, nem beszélve a többlet autósszükségletről. Az az amerikai család, ahol egy autó van, olyan, mint a röghöz kötött középkori jobbágy. A fogyasztásösztönzés másik nagy serkentője az egyszer használatos cikkek dömpingje. Ezekben az években jelentek meg az eldobható üdítős dobozok, melegíthető tálcás élelmiszerek.  A csomagolás önmagában is drága, néhány élelmiszernél tízszer annyiba kerül, mint maga a tartalom. Az ’50-es években az eldobhatóság tovább terjedt az élelmiszerekről az egyéb cikkek felé, megjelentek például az eldobható órák, ruhák stb.

Magyarországon nagy csata folyt az elmúlt években a csomagolóipar és a környezetvédők között. A termékdíj-törvény elfogadásával az eldobható csomagolás gyártói már évek óta megfizetik az okozott károk egy kis részét, az újabb törvénymódosítás ezt az eljárást kívánta még igazságosabbá és ésszerűbbé tenni.  A „vásárlási kényszer” kialakulásának másik „ösztönzője” a tervezett elavulás, melynek az a lényege, hogy az új típusú, rendkívül tőkeigényes, hatalmas kutatási beruházásokat igénylő termelés nem alapozhat arra, hogy a termék minél tovább működjön… A befolyásolásnak három fő területe alakult ki. Az egyik a funkcionális elavulás. Ilyenkor a régi termék helyett új, hasonló, de „okosabb” típus jelenik meg. Ilyen például a fekete-fehér helyett a színes televízió, a mono rádió helyett a sztereó.

A második terület a minőségi avulás. Ilyenkor a termék egy meghatározott idő után elromlik vagy elkopik. A feladatot ruhák esetében könnyű megoldani, de a bonyolultabb műszaki cikkek esetében óriási technikai bravúr, hiszen azt kell elérni, hogy a különböző alkatrészek nagyjából egyszerre romoljanak el, máskülönben érdemes volna megjavíttatni a készüléket. A másik trükk, hogy csak egy lényeges alkatrész elromlását időzítik, de ennek az alkatrésznek, illetve a javításának az árát olyan magasra srófolják, hogy a vevőnek inkább megérje a régit kidobni és újat vásárolni.

Miután a minőségi javulás, illetve a funkcionális avulás korlátozott lehetőséget jelentettek, a nagy gyárak a divat tervezését vették célba. A harmadik nagy üzlet a divat.

A divat lényege, hogy a régi termék a vevő agyában avuljon el, az új termék hitesse el vele, hogy jobb is, nemcsak új. A pszichológiai elavulásra építő vezető iparág a nőiruha-gyártás.

A másik gyorsan váltó divatágazat az autóipar. Az új típusok először 3, majd 1 évente jöttek ki, és a változás 90 százalékban a borításra és a formára korlátozódott. Egy „átlag” amerikai kétévente cserélt kocsit.  Mindenki a saját tapasztalatából ismeri az árleszállítások, akciók, diszkont áruházak példáját. Mindez szintén az ’50-es évek elejétől lendült fel, mint a vásárlásösztönzés új eszköze.

A vásárlásösztönzés egy rendkívül hatékony eszköze a hitelbe, részletre történő vásárlás, illetve a pénzhelyettesítők -csekk, hitelkártya- rohamos terjedése. A hitelek, részletfizetési kedvezmények sok esetben kifejezetten drága árat jelentenek (kamat, kezelési költség), de csökkentik a korlátokat, sokan e nélkül nem is juthatnának nagyobb értékű fogyasztási eszközökhöz.  Az ’50-es években a lakossági hitelek állománya háromszor magasabbra nőtt, mint a jövedelem.

Sok ember került nehéz helyzetbe Magyarországon is az elmúlt években, mert személyi igazolvány felmutatása fejében, bárki kaphatott különféle kártyákat a nagy bevásárlóközpontokban. Azonnal le is vásárolták az 50–100 ezer forintos „ajándékpénzt”, visszafizetni azonban, nem tudták. Azóta is rettegnek a behajtóktól...

Ennek az „á r á t” most fizeti meg az egész világ, most robbant fel az egyik „rotyogó kukta” VILÁGVÁLSÁG formájában...

A régi vágású amerikai, keményen dolgozott és takarékoskodott – és a régi életmód elleni legeredményesebb „támadás” az ünnepek felhasználása a vásárlás fellendítésére. Ma már az ünnepek régi tartalmából (húsvét, ballagás, anyák napja, apák napja, Valentin-nap és főleg a karácsony) szinte semmi sem maradt, minden ünnep a vad, lázas vásárlásokkal vált egyenlővé.  A vásárlásokat eseménnyé kellett tenni – ösztönzésként nagy, díszes boltok, palotaszerű bevásárlóközpontok épültek szökőkutakkal, márványborítással, gyermekmegőrzőkkel, ahol halk zene szól, kávézó és egyéb szolgáltatások, a gyerekeknek játéktermek állnak a rendelkezésre. A bevásárlás a család egész napos, legfontosabb programjává vált...  és láthatjuk, hogy vásárlásra kényszerítés leghatékonyabb eszközei a reklámok – és a reklámipar, szintén világméretű iparággá nőtte ki magát…..  Egy cikkben olvasható, az a döbbenetes adat, hogy a „Nike” híres cipőgyártó nagyvállalat a reklámokban önmagát „hálózatokból álló vállalat”-nak nevezi. Ez azt jelenti, hogy 8000 embert foglalkoztat a vezetésszervezés, tervezés, eladás és reklám területein, a t e r m e l é s t pedig, független alvállalkozók által foglalkoztatott, mintegy 75 000 főből álló bérmunkástömegre bízza.

A kihelyezett termelés legnagyobb része Indonéziában folyik - ahol egy pár Nike cipőt, aminek az ára Amerikában vagy Európában 73 és 135 dollár között mozog, körülbelül 5-6 dollárért állítanak elő, olyan lányok és fiatal nők, akik mindössze 15 centes órabérért dolgoznak. /Ázsiában, amúgy elterjedt a gyermekmunkaerő foglalkoztatása is./ A munkások a vállalat barakkjaiban laknak, szakszervezetük nincs, a túlóra gyakran kötelező, és ha munkabeszüntetéssel próbálkoznak, a munkáltató igénybe veheti a hadsereg segítségét a sztrájk leverésére.  Az a h ú s z m i l l i ó dollár, amit a kosárlabdacsillag Michael Jordan 1992-ben a Nike-cipők reklámozásáért kapott, meghaladta azon indonéziai gyárak dolgozóinak összesített évi fizetését, ahol e cipőket előállították.  Egy magyarországi tv csatornán is nézhettük pár éve az „Ürszekerek” címü amerikából „árasztott”, tudományos-fantasztikus tévésorozatot, amelynek 74. epizódja, „A fellegjárók” címmel, az Ardana nevü bolygón játszódott. A film, melyet először 1969. február 28-án sugároztak, egy bolygót mutatott be, amelynek vezetői Stratosban, a csodálatosan szép és békés városban éltek, a művészeteknek szentelvén magukat.

Stratos magasan a bolygó sivár felszíne fölött függve helyezkedett el. Mélyen alatta, a bolygó felszínén éltek a trogliták, nyomorúságos körülmények között, akik a bolygó bányáiban dolgoztak azért, hogy a bolygóközi kereskedelemhez szükséges pénzt Ardana számára előteremtsék. Ebből a pénzből fedezték ugyanis a Stratoson lakó vezetők a luxuscikkek behozatalát más bolygókról” Bár, fantazmagória - mégis, milyen szembeötlő a hasonlóság a mi világunkkal, melyben az igazán gazdagok és hatalmasok óriási, gyönyörű irodaépületekben dolgoznak, a gyűlésekre limuzinnal meg helikopterrel járnak, a kontinensek között sugárhajtású repülőgép röpíti őket magasan a felhők fölött, miközben a figyelmes utaskísérők a legfinomabb borokkal kínálják őket / talán még mannát is esznek?/, védett birtokok falai mögött élnek, előkelő negyedekben meg felhőkarcolók tetején laknak, ahol műkincsek, szépség és védett környezet veszi körül őket! Ezek az emberek pont úgy elszigetelődnek bolygónk „ hétköznapi” embereinek életétől, mint a Stratoson élők a troglitáktól. Egy á l o m v i l á g veszi körül őket, miközben elszakadnak a realitásoktól. Mi lehet az, ami plusz „ingert” adhat nekik…, az extrém sportok, az extra kívánságok kielégítése…? Lehet, hogy Hollywood egy „álomgyár”- de, milyen jó álmodozni nekünk is!

És a sok álom közül valamelyik mégis, csak valóra válik – vagy, maga lesz a TÖRTÉNELEM! Engem, mindig mélyen érint az a filmfelvétel, amikor Merilyn Monroe boldog születésnapot „énekel” J.F. Kennedynek! Annak a Kennedynek, aki azt mondta híres beszédében:

„…Ne azt kérdezd, hogy mit tesz érted a haza, hanem azt, hogy mit tettél te ma a nemzetért!...”

Az a Kennedy, aki politikai merénylet áldozata lett és halálának nyomozati iratait több évtizedre titkosították.

Az a sex-ikon Merilyn, aki egy híres róla készült fotóján „ Ulysses”-t olvas, akiről Andy Warhol festette a „Lemon Marilyn” c. képet…, Merilyn, aki a felesége volt Arthur Millernek, ”Az ügynök halála” szerzőjének, mely műben a szerző az amerikai, a „ jómódért” veszélyes, morális kompromissziumokra is képes életet ítéli el, az „átlag” amerikai kialakulásáról, talán arról a mindent összedaráló, képlékennyé alakító „népkohóról” ír művében… Merilyn, akinek a halála körülményei a mai napig tisztázatlanok, politikai gyilkosság, vagy öngyilkosság…?

Lehet, hogy Hollywood „álomgyár” – de filmtörténeti alapműveket is itt álmodtak meg – és mennyi magyar álmodott itt! Kertész Mihály, Georges Zukor, Lugosi Béla, Toni Curtis, Andy Vajna és még sokan mások… de, itt alkották meg a „Requiem egy álomért” c. filmet is… Lehet, hogy a médiából özönlő zene „populáris zene” – de, emellett Emerson-Lake-Palmer mégis Bartókot dolgozott fel, Muszorgszij mellett… -Bartók Béla is Amerikában keresett menedéket, /mint megannyi magyar…/ ott, ahol Gerswin alkotott, ott ahol Bernstein, még csak álmodta a „West side storyt”! Ahol Amstrong énekelt a ”Wundelful world-ről”! „Egy szép új világról” – amit Huxley is „megénekelt” könyvében… Amerika – ahol Hemingway írta „az öreg halász és a tenger” c könyvében: „AZ EMBER NEM ARRA SZÜLETETT, HOGY LEGYŐZZÉK!...” Amerika - ahol Edgar Allan Poe, Marc Twain, Nathaniel Hawthorn, Jack London, William Faulkner, Emily Dickinson, John Steinbeck, Tennessee Williams, Eugene O’ Neil, Arthur Miller, James Joys, Isaac Baasevich Singer, Josef Heller alkotott…!  Amerika - ahol a tudományos munkában tevékeny részt vállaltak a magyar származású Nobel-díjas tudósok: Szilárd Leó fedezte fel elméleti szinten az atombomba alapját képező láncreakciót, ez vezetett a „Manhattan project”-hez és ebben vett részt Teller Ede is, aki 1951-ben létrehozta a hidrogénbombát. Meg kell említeni Szentgyörgyi Albertet a C-vitamin felfedezőjét, aki munkássága nagy részét Amerikában töltötte. John Kemény magyar származású komputer tudós alkotta meg a BASIC számítógép nyelvet, ami lehetővé tette a computerek tömeges használatát.  Számos magyar származású pénzember és politikus él Amerikában, ide tartozik New York állam korábbi kormányzója Georges Pataki, és a magyarországi tudományos alapítványt létrehozó Soros György, továbbá a magyar származású „űrturista” Charles Simonyi - akinek szintén fizikus apja a Sopron melletti Egyházasfaluban született és Károly fia meg sem állt az „egy ház nélküli Világűrig / egyház nélküli világ Úrig” …! Amerika - a lehetőségek hazája!

Amerika - ahol, „cowboy gazdálkodás folyik, egy űrhajó méretű világban!” -olvasható egy ökológiai cikkben… Amerika - a munka, a pihenés és a szórakozás szélsőséges lehetőségeinek is a hazája! –ez is közhely lenne?

De, hol van a világon még egy hely, ahol a fehér filmvászonról „le lehet lépni” a Fehér Házig, és csupán kétszáz év léptékével el lehet jutni a távoli „Tamás bátya kunyhójá”-tól is a Fehér Házig…?

A gazdaság által behatárolt kultúrán, oktatáson, tömegkommunikáción kívül az életminőséghez hozzátartozik a szociális jogháló, a betegbiztosítás, az egészségügy…A jóléti társadalom népbetegségének -az elhízás- és szövődményeinek a gyógyítása, a „szépészeti beavatkozások”, csakis a saját pszichó-analitikus válaszaival megoldható „gondok”, majd a narkó zsákutcája – mint végállomás.

<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p.MsoBodyText, li.MsoBodyText, div.MsoBodyText {margin-top:0cm; margin-right:0cm; margin-bottom:6.0pt; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Összegzés:

A globalizáció hatása, a technika, telekommunikáció, internet fejlődése az oka Amerika „uralmának”. A filmeken megjelenő amerikai életforma, életstílus vonzóvá válik a hétköznapi ember számára, pedig a valóság teljesen más, mint a hoolywood-i filmvásznon. Az amerikaiak tudják, hogyan kell az embert befolyásolni, érzelmein, érzékszervein keresztül, és ezáltal a reklámok, filmek valóságszerűek lesznek.  Napjainkban az amerikai kultúra, illetve szokások átvétele a jellemző a mindennapokban (például rohanó életmód, mobiltelefon, gyorséttermek, stb.), és az üzleti életben is. Tehát szokásaink, életmódunk folyamatosan változik, a világ fejlődéséhez alkalmazkodva, és ebben hatalmas szerepe van Amerikának.

Oldal: A globalizáció szerepe az amerikai kultúra elterjedésében
Interkultúrális kommunikáció - © 2008 - 2024 - lazarszilvia.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat